Keresési eredmények

Magyarországon ha a mázas kerámia lüszterrel fedett, azt eosin-nak hívjuk, Wartha Vince és Zsolnay Vilmos hagyományteremtő, csodálatos munkái miatt. Így az ősök tiszteletéből saját lüszteres játékunkat nem hívjuk eosin-nak, függetlenül attól, hogy technikájában, anyaghasználatában a mai kor termékei jelentősen különböznek az egykoriaktól. Ma az alapanyag gyártók bombázzák az óvatlan vásárlót mindenféle csodával, amikhez ráadásul a lüszterek egyik lényeges (ám kevéssé felhasználóbarát) eleme, a redukciós égetési atmoszféra sem szükséges. Ráadásul az állítások szerint jóval technológiabiztosabb is, mint neves őse, bár ez nem nagy kihívás a híresztelések szerint… A véletlen, és a szükség felülírta a bennem lévő ódzkodást e technika iránt, belevetettem magam a boltok (elsősorban a Budapest Kerámia olasz és cseh) kínálatába, hogy mélyebben megismerkedjem a szilikátipar ezen perifériájával. Még csak barátkozunk, méregetjük egymást, úgy gondolom van annyi tapasztalatom, hogy ki tudom számítani az egyik eredményből a következő lépést. Szerencsére a kerámia készítés fő logikai parancsai itt is működnek: Bátran használd, amid van, úgyse az lesz, amit vársz... És tényleg. Sőt, talán itt, a 750 C térségében semmi nem úgy van, ahogy a magasabb hőtartományokban. Cserében az eredmény egyrészt különlegesen varázslatos, másrészt annyi további lehetséges utat rejt, ami igazán fejlődőképessé és izgalmassá teszi a lüszterek világának feltárását. Az elkövetkező időszak a műhely megélhetését biztosító munkák teljesítése, és egyéb művészi feladatok megoldása mellett a lüszteres csempék készítésének izgalmas fejlesztésével fog telni. Az első eredmények képei azért már közölhető állapotúak…köszönet Réthey-Prikkel Tamásnak, a fotók készítőjének!

Kecskemét, 2020-2022 2020. derekán, a pandémia később sok-sok évadot megélt, már ekkor láthatóan húsbavágó nehézségeket előrevetítő időszakában keresett meg Kecskemét tiszteletben álló vagyonos polgára, hogy átalakít egy múltszázad-fordulós épületet Kecskeméten, ahová egyedi burkolatokat szeretne a közösségi terek padlójára terveztetni és gyártatni. Szó szót követett, és hamarosan az első találkozón elkezdtük kialakítani a koncepciót. Határozottság, biztos iránytű, meggyőző magabiztosság áradt a tulajdonosból, aki jól láthatóan kirajzolta a határokat, az elképzelések irányát, viszont jócskán hagyott teret a szabad alkotói akaratnak. Ebből az elegyből jött létre az udvar „virágos rét” tematikájú kompozíciója, mely közelről, az udvaron járva csak színes kavalkád, míg fentről, a szobák intim közegéből, kellő rálátással már inkább a rét hangulatát adja. A kapubejáró szűk reneszánsz hangulatú terébe az architektúrát követő tiszta, egyszerű megfogalmazású mező/keret osztás került, mely organikusan köt át az „elosztó tér„ misztikus hétágú, görög motívumokkal és szövegekkel díszített terébe. Innen jutunk a folyosókra, ahol a „Hommage Botticelli „kompozíció fogad. A Tavasz és a Vénusz születése virágmotívumait (rózsa, búzavirág) felhasználva született meg a hatszög alaprajzra épülő folyamatos mozgást, egymásba fonódást ábrázoló rajzolat. Innen a kávézóba jutunk, ahol visszatér a hétágú csillag motívum, és a viktoriánus klasszikus kiosztásba keverve reneszánsz groteszk fejek kerültek. A beépített anyag (230 m2 mintegy 10 000 db) minden darabja egyedileg kézzel készült, anyagában színezett, mázatlan, magas hőfokon tömörre égetett kerámia (mettlachi). Mind a tervezés, mind a gyártás budapesti műhelyemben készült. Mindezektől eltér az udvar közepén álló működő kút, mely a „nádirigó” tematikáját követi. A nádasban (az Alföld jellegzetes természeti formája) megjelenő állatok egyedileg mintázott 60*60 cm íves lapokon jelennek meg, hetes palást osztásban, köztes díszekkel. A nádirigó mellett láthatjuk a kócsagot, a vidrát, halakat, rovarokat, békákat, kígyót.

Link: www.epiteszforum.hu Az építészpáros egyik egészen unikális munkájának titulálhatjuk ezt a műemléket, hiszen, ha egyértelmű hatása is volt a bécsi szecessziónak formaképzésükre,Vágó László és Vágó József mégis igyekeztek viszonylag egyedi utakat kreálni életművükben. Részlet a megjelent cikkből: "Igazi esztétikai és technikai különlegesség a homlokzat oszlopain megjelenő üvegmozaik díszítés. Szemenként összegyűjtve a régi darabokat, sikerült azonos színű és struktúrájú üveggel kiegészíteni a kompozíciót, így a régi beépülése az új felületbe páratlan ékessége a homlokzatnak" - meséli Zakar István. Jól halad a beltér mettlachi burkolatainak helyreállítása is. Szintén rekonstruálni kellett kevés maradványból a kapuzat boltívében lévő üvegkompozíciót, amely tenyér nagyságú életfamotívumokat vonultat fel. Ennek eredeti maradványait az épület régi gondnoka hozta el egy dobozban összegyűjtve Pafka Ernőnek, miután sikerült megmentenie azokat a korábbi funkcióból fakadó pusztulástól. Talán sokak számára a legszembetűnőbb díszítmény mégis az erkély női szoboralakja lehet, amely szintén redukciós lüszter technikával mázolt csillagos virágtartót ölel át. Az akt fehér mázas kerámiából készült, és egy darabban került a kemencébe készítésekor. Hatalmas repedés található a női test alsó szegmensénél, amely Zakar István szerint originál, tehát nem az idő tépázta meg, valószínű az átadási határidők annak idején is megkövetelték az olykor sietős munkát. Az épület felújítása lassan kész, az autentikus berendezés és maga a múzeum berendezkedése a végéhez közeledik, és még idén átadhatják az új kulturális intézetet." A teljes cikk itt olvasható: www.epiteszforum.hu

Konda Brigi kolléganőm interjúja kapcsán kerültem kapcsolatba a Forbes magazin újságíróival ezen az őszön. Megvallva kissé szkeptikus voltam a helyzettel kapcsolatban, hiszen a mai hazai újságírás vagy a rettentően sekélyes bulvár terep, vagy mélységesen elfogult politikai manipuláció. Viszont B. Kis Judit, a cikk szerzője olyan állhatatosan, érdeklődően, okosan és valódi kíváncsisággal kérdezett, hogy be kellett lássam, van harmadik út a mai magyar sajtóban. Ennek eredményét szkenneltem be, hogy hozzáférhető legyen a sok szépség és jóság, ami így a köz figyelmét keresi. (Forrás: Forbes.hu)

Már a XVIII. században a német-francia határ német oldalában egy kisvárosban, Mettlachban eredményes kerámia készítési kísérleteket folytattak annak érdekében, hogy létrehozzanak egy olyan anyagot, mely jelentősen olcsóbban állítható elő, mint a márványmozaik, ám mind megjelenésében, mind fizikai tulajdonságaiban eléri annak magas minőségét. Az ottani elődök munkáját siker koronázta, és megszületett a Magyarországon mettlachinak hívott kőedény járólap. Műhelyfotók, methlachi munkák

A szentesi Szecessziós ház homlokzati rekonstrukciója, 2017 Az épület utolsó felújítása 1965 táján volt, azóta csak folyamatosan romlott az állapota. 2016 végén érkezett a felkérés a szentesi HK-Ceramtól, hogy vegyek részt a kerámia rekonstrukcióban. Örömmel vállaltam Börönte László szentesi kollégával közösen. A házon már csak gipszből készült egykori másolatokat találtunk, ám 1-2 kerámiából készült dísz is előkerült a bontás során, mely igazolta felvetésünket, miszerint a díszek valaha mázas kerámiák voltak. A formák nagyban emlékeztettek a Magyar Földtani Intézet Lechner által ebben a korban tervezett díszítményeire. A magok, illetve a gyártó formák egy része budapesti műhelyemben készült, a gyártás a szentesi HK-Cerámban. A nagyszerű gyári háttér kitűnő minőségű árut, egységes esztétikai megjelenést eredményezett. ​ KAPCSOLÓDÓ LINKEK Hogyan készül a Szentes Szecessziós Ház épületkerámiái? >> 15 tonna kerámia díszíti a megújuló Petőfi Szállót Szentesen, www.szegedma.hu >> A Szentesi Szecessziósház rekonstrukciójának FB oldala >>